Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220
8 und Formalitäten bestehend, gegen die Minister misstrauisch und doch inconsequent, Lehnadel und Bürgerstand, hohe und niedere Geistlichkeit unter sich gespaltet, eine Schuldenlast von 4000 Millionen Livres, nirgends Hilfe, keine Besserung. — Dieses ist das Bild Frankreichs am Ende der Regierung Ludwigs XV. — Darstellung 1. c. pag. 45. Kik a természet titkaiba nem hatván, annak rendét, törvényeit el nem ismerik, s a Religiót minden rossznak, babonának, fanatismus kútfejének rágalmazzák, szeretnék a polgári forradalmakat is a religiúra s ennek szolgáira rovni, noha azoknak az álladalommali szövetségük és viszonyaik olly nyilván, szabatosan, hathatósan kivannak jelentve, hogy különben népi is lehet: „Adjátok meg a Császárnak a mi a Császáré, az Istennek a mi az Istené.“ Máté 22. 11. Ismét: „Minden lélek alávettessék a felsó hatalomnak; ki ellene áll a hatalmasságnak, az Isten rendeletének áll ellene; a kik pedig annak ellene állanak, azok maguknak szereznek kárhozatot.“ Pál a Romaiakhoz 13. 1—2. Ismét: „Engedelmesek legyetek minden teremtett állatnak (világi elöljáróknak) az Istenért, akár a királynak mint legfőbb valónak, akár a hadnagyoknak mint az ő küldötteinek a gonoszok büntetésére, a jóknak pedig dicséretére.“ Péter 2. 13. 14. — Francziaországban is míg a religio becsben, a papság tekintetben volt, ki nem üthetett a forradalom; minekutánna az Isten nemléte decretáltatott, a papok a nyaktiló alatt elvérzettek vagy számkivettettek, dühödött egész mérgében ; csak minekutánna az Isten ismét elismérte- tett, a papság meghallgattatott, csillapodott lassan- kint le. A religio és papság két esetben hajolhat cl azálladalmi főhatalomtól: ha az Isten és ember iránti engedelmesség egymással egybeütközik, s a hajla- dozásnak nem a religio vagy papság, hanem az összeütközés az oka; vagy ha a papság hatalmas párti
