Fejér György: A politikai forradalmak okai : Néhány észrevételekkel (Buda, 1850) - 10.220

f^üzönségesb iskola, nyíltabb könyv, bővebb lecz- ke a polgári forradalom érdekében nincs, nem is lehet a francziaországinál, melly 1778-ban keletkezett s maiglan tart. — Az akkori erkölcstelenségből származott az, udvari kaballák közt tenyé- szült, a kormány gyengeségével erősiilt, a szabadossággal elhatalmasult, a jogok letiprásával terjedett, a magány birtokok fosztogatásával gazdagult, étke volt a nép, mellyet felemésztett; vér volt, mivel elütötte szomját, önnön gyermekeit is elnyelte; se rendet, se törvényt, se módot, se mértéket, se határt önkénye nem tűrt; se Istent, se oltárt, se erényt, se ártatlanságot, se kort, se nemet nem ki- méllett útjában; hasonló a begymagosról leszakadott sziklához, melly nyomról nyomra rohanóbb, hova tovább pusztitóbb, mindeneket magával sodor vagy szétzúz, mik ellene állanak; nyughatlan, míg mérhetetlen örvény fenekére nem vetemedik. Ez, illyen a politikai forradalom!

Akár melly szent és józan czélű legyen bár a forradalom, mindég veszélyes és kárhozatos; mert erőszakos és rendetlen reformatio, mellynek, szerencsésülvén is, nagyobbak veszteségei mint nyereségei; terhe az ártatlanokra, kik közönségesen a nagyobb rész, súlyosul, következménye századokra kihat, az unokák érzik annak többnyire legnagyobb keserűjét, egyik rósz helyett másik idéztetik elő, melly súlyosabb, mert szokatlan. Az okos állományi politika azért forradalom eszközével nem él soha. A mi haszon vagy tanúság bárónőik ki belőle, természetes következmény.