Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
583 — §. 4 7. Berekesztés. Midőn Saul, kiazután Pálnak mondatott üldözné a’ Jésus Krisztus keletkező Egyházát, és ezen czélból Damaskus várossába ment volna, megjelent néki az úton Jézus Krisztus, hogy megtérítse őtet, az üldözőből az Egyház apostolává tegye. Mindazonáltal nem maga Krisztus oktatta ötét, hanem elküldÖtte Ananiás tanítványához, kinek meg kellett néki mondani mit légyen szükséges cselekednie (Actor. IX.) Hasonlóul midőn az Isten a’ hitre határozta hívni, bizonyos pogány százados Korneliust, elküldötte ugyan a’ maga angyalát a’ századoshoz, de nem maga oktatta őtet az angyal, hanem Péterhez utasította őtet, ki néki megmondotta mit kelljen cselekedni (Act r. X.) így Jézus Krisztus miután az egekbe ment, sem maga, sem angyala által nem akart többé tanítani, hanem egyedül azok által, kiket elküldött prédikálni, és tanit- ni, hogy a’ hit, hallásából légyen. Midőn az Isten téged akart taníttatni, szintúgy sem a’ Jézus Krisztus, sem az angyal által nem akart taníttatni, hanem én általam. Én ugyan sem Péter nem vagyok sem Anániás, hanem bár méltatlan, még is azon kötelességnek egy részében örökös vagyok, hogy a’ Jézus’ Krizstus tiszta, és eredeti igéjét prédikáljam és tanítsam de azon számadási terhnek is, mellyel Péter, és Ananiás birt, és mellynek egy része a’ szakadatlan apostoli következéssé! rám is, méltatlanra, szállott. Péter és Anániás vévén a’ parancsot, minden késedelem nélkül tanították Korneliust, és Sault, hirdetvén nékik mit kelljen cselekedni. En is vévén a’ parancsolatot, mellyet, úgy néztem mint Isten akaratját, tanítottalak téged, és hirdettem néked mit kelljen cselekedni.
