Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 538 —

is tartani, mit az okosság javall, a’ mit az okosság felfog. A1 pogányok is csak azt hitték, mit nékik az okosság eszökbejuttatott, a’ megvesztegetett, megrontott, a’ félrevezetett okosság; méltán lehet hát kérdeni: valljon a’ Protestántismus magának az okosságnak használata által nem fog-e pogánysággá válni. Ez volna a’ Protestantismus sírja! Ez a’ világosság, és szabadság dicsősége! —

De miilyen öszvefüggőleg dicsekednek a’ Protestánsok a’ magok világosságával! Hol tökéletes világosság van, ott többé nem kell tökéletesíteni, a’ hol pedig a’ tökéletesítés lehetséges, ott nincs tökéletes világosság; hogy lehet tehát ezen két értelmeket öszveegyez- tetni; a’ Protestantismusban tökéletes világosság van: a’ Protestantismusban a’ vallás tökéletesíthető ? Józan használata-e ez az okosságnak?

Boldogok vagyunk mü Katolikusok, kik midőn az Egyház által szóló Istent az értelem megalázásával hallgatjuk, biztosítva vagyunk, hogy nem hibázunk ! A’büszke okosság, midőn az Isten igéjét maga alá akarja vetni, lehetetlen hogy ne hibázzon; a’ kevélységnek kezdete, úgymond a’ Szentirás az embernek az Istentől való elszakadása — minden véteknek kezdete a’ kevélység. (Eccl. X. 14. 15.)

$*. 45. Az Egyház szent szertartásairól.

Midőn akármelly vallásu, vallástételü, babonás, akár Keresztény, akár ’Sidók, akár Mahomedanusok, akár bálványozok az isteni tiszteletre az arra rendelt épületekbe öszvejőnek, soha sem állanak meg ott úgy mint néma, és mozdulatlan oszlopok, hanem valamelly a’ külső érzékekre ható módokat az Isten, vagy magok isteneik tiszteletére használnak, és olly meghatározottakat, hogy azon közönség vagy társaság minden tagjai