Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 536 — a’ betűket kimondani, ezen kimondáshoz némüleg ra­gaszkodnak, de most bírálat alá veszik a’ betűket, né- mellyeket mint feleslegeseket az abc rendéből azon igye­kezettel löknek ki, hogy ezek későbben adódtak hoz­zá (némelly könyveket a’ törvényesek közül, a’ szent­ségeket, több ágozatokat, olly szin alatt, hogy későbbi emberi költemények, ’s nem Krisztus eredeti tudomá­nya, kivetettek, megtagadtak, kiküszöböltek a’ Protes­tánsok). Mire mennek végre ezen gyermekek, mire a’ Protestánsok ? nem maradnak egy, és ugyanazon egy hibában, hanem mint Sz. Pál mondja (2. Tim. III. 13.) előmennek a’ roszban, mivel kevélyek, kérkédékenyek^ ugyanott (v. 2.) kik megvetnek minden tekintélyt, mert minden tudomány a’ tekintély iránti tisztelettel kezdő­dik; az iskolás gyermek a’ tanítónak, az újoncz oktató mesterének hinni tartozik, mielőtt önszorgalma, és gya­korlata által többre menne, ’s akkor jut osztán a’ vi­lágosságra. Yégre azon gyermekek, kik az iskolából elszök­tek, midőn tapasztalják, hogy a’ magok gondolkozási, és cselekvési módjával kevésre mennek, azon gondo­latra jónek, hogy az olvasás, és Írás mestersége töké­letlen, a’ csecsemőkor bölcsőjébe rendeltetett, ’s azért azt ők most tökeletesiteni akarják. Hozzáfognak a’ mun­kához, most némelly betűket kivakarnak, ’s másokat el- idomtalanitnak, némellyeket elocsmányitanak, és úgy ha­ladnak, hogy a’ könyvekben, és mintákban végre csak nem semmi sem marad egésszen, még a' betűknek ré­gi, és eredeti formája sem tetszik ki. Hová jutnak ezen oktondiak? az első tudatlanságra, melly a’ betűk felta­lálása előtt volt, ’s olvasni ’s irni nem fognak tudni. És még is magos polczra lépnek, ’s felfuvalkodva a’ magok tudatlan gőgöktől, ezt kiáltják: “imé, mű va­gyunk a’ bölcsek, nálunk van a’ világosság, és szabad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom