Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 536 —

a’ betűket kimondani, ezen kimondáshoz némüleg ragaszkodnak, de most bírálat alá veszik a’ betűket, né- mellyeket mint feleslegeseket az abc rendéből azon igyekezettel löknek ki, hogy ezek későbben adódtak hozzá (némelly könyveket a’ törvényesek közül, a’ szentségeket, több ágozatokat, olly szin alatt, hogy későbbi emberi költemények, ’s nem Krisztus eredeti tudománya, kivetettek, megtagadtak, kiküszöböltek a’ Protestánsok). Mire mennek végre ezen gyermekek, mire a’ Protestánsok ? nem maradnak egy, és ugyanazon egy hibában, hanem mint Sz. Pál mondja (2. Tim. III. 13.) előmennek a’ roszban, mivel kevélyek, kérkédékenyek^ ugyanott (v. 2.) kik megvetnek minden tekintélyt, mert minden tudomány a’ tekintély iránti tisztelettel kezdődik; az iskolás gyermek a’ tanítónak, az újoncz oktató mesterének hinni tartozik, mielőtt önszorgalma, és gyakorlata által többre menne, ’s akkor jut osztán a’ világosságra.

Yégre azon gyermekek, kik az iskolából elszöktek, midőn tapasztalják, hogy a’ magok gondolkozási, és cselekvési módjával kevésre mennek, azon gondolatra jónek, hogy az olvasás, és Írás mestersége tökéletlen, a’ csecsemőkor bölcsőjébe rendeltetett, ’s azért azt ők most tökeletesiteni akarják. Hozzáfognak a’ munkához, most némelly betűket kivakarnak, ’s másokat el- idomtalanitnak, némellyeket elocsmányitanak, és úgy haladnak, hogy a’ könyvekben, és mintákban végre csak nem semmi sem marad egésszen, még a' betűknek régi, és eredeti formája sem tetszik ki. Hová jutnak ezen oktondiak? az első tudatlanságra, melly a’ betűk feltalálása előtt volt, ’s olvasni ’s irni nem fognak tudni. És még is magos polczra lépnek, ’s felfuvalkodva a’ magok tudatlan gőgöktől, ezt kiáltják: “imé, mű vagyunk a’ bölcsek, nálunk van a’ világosság, és szabad-