Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
— 533 dolván, hogy a’ természetfeletti czélra ugyanazon nemű eszközök kívántainak millyen a’ czél, t. i. természetfelettiek, azt feleli: tudom, hogy te bölcs vagy, de nálam sem hibázik az okosság szeme, ezt követem, ezt használom, hogy a’ te megírva talált szavaidat megvizsgáljam, az okosság szabályaira húzzam, külömben ne kivánd, hogy vakon kövessem azokat, kik azt állítják, hogy tetölled küldettek, és rendeltettek, mert a' szabadságra teremtetett emberhez nem illene, azok mondásainak magát általában reábizni, kik akár egyenként, akár együttvéve emberek, ’s következőleg csalatkozhatok. Megindul tehát liibázhatási, tolvajokra, és árkokra bukkanhatási, ’s a’ tévutakra térhetési, és honába soha el nem juthatási teljes hatalommal. Tombol az okosság világosságán, és a’ gyászos szabadságon, és neveti azokat, kik a’ legjobb, legtudosabb vezért a’ mint mondja, vakon követik. Van-e itt az okosságnak józan használata? van-e világosság? ’s a’ mi következő, van-e bátorság? A’ Protestáns a’ mii hitünket vak hitnek nevezi! mii tudjuk kinek hidjünk, tudniillik az Istennek, ki nem csalhat, ’s nem is csalattathatik meg, ’s annálfog- va vakok nem vagyunk, valamint nem vak az, ki látja vezetőjét, ’s szemeivel él, hogy a’ kit lát követhesse; de bátorságban vagyunk, hogy ezen vezért követvén, nem tévedünk el, hanem az út határához boldogul eljutunk. A’ legtudosabb orvos megakarja gyógyitni a’ beteget, orvosságokat rendel annak, a’ beteg, a’ ki sem a’ maga betegsége állapotját nem esmeri, sem az orvosság erejét nem próbálta, önitélete alá veti az orvosságokat, ’s a’ mellyek néki nem tetszenek, félreveti, másokat megújít. Eljött a’ Jézus meggyógyítani a’ beteg emberi nemzetet, melly nem is tudta, minő betegség tiporta le őtet, annálkevésbé segíthetett magán; az
