Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 505 —

ban hallatlan külömbőztetés tévén, mindenkinek szabadságot adott ezeket vagy azokat, vagy másokat hinni, vagy tagadni. Mi következhetett innen egyéb, mint hogy annyi értelmek, annyi religiok szármoztak, mennyi fejei vannak legalább azoknaks kik valamelly tudományai, és miveltséggel biróknak akartak láttatni. Megvetvén lassanként némelly, azután több czikkelyeket, oda jutott a’ dolog, hogy nem kevesen a’ Protestánsok közül az Isten fiának istenségét, a’ Krisztus elégtételét, az isteni könyvek sugallatát a’ többek közt megvetették, a’ mellyekről mindenkinek szabadon érezni szabados lenne, sőt nem hijányzanak az ollyanok is, kik ezeket nyilván tagadják. Ezen méreg Magyar országra is eljutott, a’ mint ezt a’ többek közt mutatja egy névtelen szerző által 1831-ben illy czim alatt: Recitationes ad tertium saeculare Augustanae Confessionis festum digne celebrandum praeparantes, kiadott, és érdemileg Ro’snyói Tanitó T. Szécsy János által derekason meg- czáfoltatott könyvecske. Többnyire ezen Tanárok közül csupán csak azt méltoztatnak megengedni, mit az okosság magától megesmer, a’ mit pedig az meg nem fog, vagy magából ki nem fejthet, vagy a’ mi néki nem tetszik, vagy más értelemben magyarázzák mint a’ Szent- irás szavai hangzanak. így csak egyedül a’ természeti vallást kisértgetik behozni, és ez ellent nem állván, nem pirulnak magokat Evangyélikusoknak nevezni, és az írás iránt tiszteletet színlelni, bár az írást tetszéseiknek alávetik, és az Evangyéliom szavain erőszakot tesznek, ’s azokat csalárdul elcsavarják. —Ezek a’ következményei, a’ mint mondottam, a’ Protestánsok elmeinek, és lelkének. Mert miután Luther, Zvinglius, és Kálvin, és más méltatlanul úgy nevezett Reformátorok, megvetvén az Egyház tekintélyét, egyedül az írást rendelték a’ hiendők szabáljának, egy-