Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

- 408

Kik jutnak pokolba ? kik meg nem tartják azon nagy parancsolatot, azaz : a’ kik nem szeretik az Istent. A’ ki nem szeret aé halálban marad. (í. Joan. III. 14.)

Az égben vannak tehát, a’ kik az Istent szeretik, pokolban, a’ kik nem szeretik. Az égben van az Isten’ szeretete, pokolban semmi szeretet.

Már; miilyennek kell lenni azon szeretetnek, mellv az égre érdemes légyen ? mondom : tökélletes ; szeretni tartozik az Istent teljes szivéből, teljes leikéből, teljes elméjéből, azaz : minden, és egész szeretetének az Istenre kell czélozni, egyedül az Istent, és nem mást tartozik szeretni, és ha mást valamit tartozik szeretni, és ha mást valamit szerethet, azt csak az Istenért, és abban az Istent kell szeretni ; mindent az Istenért tartozik tenni, szólani, akarni, a’ mellyek ellenkezők, egyedül az Isten szeretetéért eltűrni; mellyek kedvesek, azokban csak az Istenért, és az Istenben örvendeni. £’ végre lett tükélletessé az Isten szeretete műhözzánk, hogy az ítéletnek napján bizodalmunk legyen. (I. Joan.

IV. 27.) Egyedül a’ tökélletes szeretetnek van azon bizodalma az ítélet napján, hogy mindgyárt bébocsátta- tik az Isten’ látására.

Van-e mindenekben kik az Istent szeretik illy tökélletes, illy tiszta szeretet ? nincs ! az ember’ akaratja Istenre intéztethetik, de a’ jó cselekedetbe a’ czélnak valamelly tisztátalansága becsúszhat, vagy belevegyülhet magának a’ tettnek végrehajtásában. — Itt megmarad a’ szeretet, de nem tökélletes, nem teljes elméből való szeretet.— Sokszor jót teszünk, a’ nélkül, hogy a’ szeretet czélját tekintenek, sokszor munkáljuk a’ mi nem rósz, olly czélból, melly maga sem rósz, mi nincs az Isteni szeretet ellen, de abból sem ered. Nem veszítjük igy el a’ szeretetet, hanem tökélletlen az, ’s teljes szívből nem származik. Sokszor az Istent szerető