Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192

— 397 teletet adnak, midőn látta, hogy azoknak képeit 1817- ben a’ reformáczio örömünnepe alkalmával, és 1830-han az Ágostai vallás örőmünnepe alkalmával, és más ünnepélyekben, némelly imahelyeikben kitették.

A’ Katolika Egyháznak első századaiban véres üldözéseknek voltak kitéve a’ Katolikusok, sokszor kény- telenittettek földalatti hellyeken isteni tiszteletet tartani, és minden jelt, melly őket keresztényeknek lenni elárulná, elmozdítani, kikerülni; azért az őáltaluk használt Szent képekről kevés bizonyságokkal bírhatunk. Azonban pedig az isteni gondviselés elég emlékeket tartott meg nekünk az első század gyakorlatának, és hitének megesmerésére.

Eusebius Történetiró, és Caesarei püspök, ki a’ 4-dik szászad elején élt, a’ meséket gyűlölte, az első századból nyújt bizonvitványt (Lib. 7. hist. c. Í8.) hogy tulajdon szemeivel látta Penneádban, vagy Caesareában Fülöpnek az oszlopát, mellyet a’ Krisztus tiszteletére emeltetett fel azon asszony, ki a’ Krisztus prémjének érintésével a’ vérfolyástól meggyógyult. (Math. IX. 22.) De nem csak Eusebius, hanem több Egyházi történetírók is emlékeznek ezen oszlopról. Sozomenus t. i. (lib. ö. c. 20.) és Niczeforus (lib. 1. c. 30.) azt Írják, hogy ezen oszlop Julianus Apostata Császár idejében a’ 4-ik században a’ templomba vitetett. Említi ugvanazon Eusebius hogy a’ Krisztus, Péter, és Pál Apostolok festett képeit az ő idejéig megtartattak.

A’ második századról azt említi Tertullianus (libr. de pudicit. c. 7. v. 10.) hogy Krisztus a’ Katolika Egyház kehelyein le volt festve, az akolhoz vállain juhot vivő pásztor alakjában.

Sok bizonyságaink vannak azokból az időkből, mellyekben Nagy Constantin Császár a’ Keresztény hitre való általtérése után az Egyház áldott békében élt,