Skalnik Ferenc Xavér: A' katolika egyháznak, és tanitásának igazsága a' katolika hittől elszakadni törekvök számara kirendelt hatheti-oktatásban (Kolozsvár, 1843) - 10.192
Bémetés, vagy Élőbeszéd az oktatandéhoz. jHL természettől, vagy helyesebben, és igazabban szólva, az Istentől a’ természet alkotójától, és az ember teremtőjétől, beléóltatott az emberbe, az igazságnak határtalan ösztöne, melynek indításából, azt a’ mit igaznak ismer , úgy veszi mint igazat, vagyis annak hiszi ; a’ mit pedig az igazsággal meg nem egyezőnek talál, azt megveti mint nem igzat, és azt önértelme szerént helybe nem hagyja, Le kellene rontani az embernek a’ maga egész természetét, ha azt, a’ mit bizonyosan tűd hogy nem igaz, igaznak hinné , vagy ha mint nem igazat megvetné azt, a’ mit tűd hogy|igaz. Ez az igazság hivésére való elkerülhetetlen hajlandóság, vagy annak szükséges volta, közönséges minden emberekre nézve , minden emberekre nézve egy. Az Isten is egy, és mint az igazság ösztöne, úgy maga az igazság is az Istentől származik. Valamint nem lehetnek két Istenek, úgy két ellenkező tárgyak, egyszersmind igazak nem lehetnek, p. o. nem lehet egyszersmind igaz, hogy van Isten, és nincs Isten, az igazság csak egy lehet. — Azt mondja Sz. Pál 2. Gór. í. 19. — az Istennél nincs ÚGY és INEM, vagy Ő nála, nem ugyan az, az igaz egyszersmindj, és a’ nem igaz, vagy ő nála az igazság egy, egyedül Ő nála van igazság, egyedül Ó tőle származik az igazság. — Mivel az igazság belénk 1
