Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

az éles la'ta'sú esmérónek , ’s bírónak nevét, hírét keresni.

Nézd ót’ a’ társaságokban; úgy beszéli , a’ mint gondolkodik, úgy cselekszik, a’ mint beszéli. Sem képmutatóvá', sem hazuggá nem alacsonodik. Utálatosok is at Úrnál a' hazúg ajakak. (u) Nem érez külöm- bet, nem örül, nem szomorkodik máson, mint a’ mit minden jámbor Férjfiú azon helyhezetben érezni szokott; és a’min, minden igazság’, ’s jóság’ barátja örül, vagy búsong. Az ö hajlandóságai, kívánságai, gondolati, feltett czéljai jótévök, ’s ártatlanok. Az ö belsejiben igazság , jó rend u- ralkodik: azért is bátran egyezteti szavait gondolataival.

Végbe viszen mindent hivataljában , a’ mit mint tanácsadó, elöljáró jónak nevez. Semmit sem dicsér, a’ mit dicséretre méltónak nem állítt; ’s az ö tettei, ’s példája nyomják az ö dicséretére az igazság’ pecsétjét. Semminémü helyhezetében nem változik, ugyan azon barátja az igazságnak, 's 10 jó- (303) (u) Féld. Besz. XII. 22.