Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

egyházi szónokok. Azonban — ez az ékes szóliás’ történeteinek tárgya lévén —■ azt akár honnét vették légyen, nem lehet tagadni; hogy a’ beszédek mind hajdani, mind ujdoni formájok- ban , egy szép remekké üdülhetnek: *s nékem itt az ékes szóliás’ jeles mesterei után, erre adni utasítást a’ gondom.

§• j.

Annak — az igét előre bocsátván Hajdan az egyházi oktatások közönségesen egyedül a’ Sz. írás’ ma- gyarázattyábol, nem a’ Tanítók’ okos- kodásiból állattanak. De lassan lassan szokássá lön annak csak bizonyos részecskéjét venni fel, mellyet igének, textusnak, nevezek, ’s annak értelmére építeni az egész beszédet (i). Ezt a’ halottas beszédekre nézve szabadon választ(l) Feneion Dialogue sur 1’ eloquence. Paris ißio« 127 old.