Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

gasztalváu kárhoztatta a’ tévelygéseket. Elevenítette , mikoron magát a’ Sz. Gyülekezetek’ végzéseinek, határtalan engedelmességgel alája vetette. Elevenítette , mikoron a- zoknak vakmerő gáncsolóit nyomós beszédivei , ’s okoskodásival halgatásra kénszerítet- te. Elevennítette , mikoron minden igyekezetei mellett — esmérvén azoknak erőtelen- ségét segédért a’ világosság’ Attyához kiált vala, ’s tantoríthatatlan álhatatoságért az igasságban. Ennek nap fénnyénél eloszlott értelméről a’ sötét homály , melly sokon olly vastagon megtorlott. Eltűnt minden csalódás, ’s babona egész csoportjával. Elüzettetett a’ hitetlenség , szabad kéjü gondolkozás, ’s a’ szentséggúnyolás. Futott a’ hiedékenység , az ingadékonyság , a’ kétségkeresés. Higyjék el , az okozza sok nyomorultaknak eltévedéseket , hogy az előttök botorkáló nyájnak nyomdokin vakon ballagván, igasságot, meggyőződést soha nem ke. resnek. A’ meggyőződésnek fogyatkozása meg sokaknak erkölcsöket romlásra juttatá : mert könnyen esik vala az elhatározott érzékenységeknek a’ magok’ kéjjökre hajtani a’

ha-