Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

mégyen a’ hatalmas, és igen gazdag Booz (k); gyors munkára serkentvén jelenlétével , 's vélök együtt viselvén a’ napnak hévségét. így szorgalmaztatja vala Manasses a’ kéve kötöket (1); ’s mikoron a’ dicséretes vén Ga- baába, estve jön elő a’ mezőről, és tér meg a’ maga munkájáról (m). Innét lón, hogy sok gazdagságokat hagyott vala , és bövséges cselédet , és ökrök’ csordáival, és juhok’ nyájaival tellyes örökséget (n). Minden időben szegénységet szerzett a’ lassú kéz , az erősek keze pedig gazdagságot készít (o).

De mi hasznod édes Hazám! minden szorgalmakban , ha a’ te gazdagid magokat szeretvén, magoknak szorgalmatoskodnak; megeszik a’ bárányt a’ nyájból , és a’ borjút a’ csorda közül? (p). — A’ nyájat, a’ csordát, a’ bárányt, a’ borjút értsék reá. —. Szembetűnő a’ te veszedelmed ! Mi hasznod, ha minden gazdagságok, csak arra

sze— (170 —

(k) Ruth II. (1) Judit VIII. 3. (m) Bírák,XIX.

(n) Judit VIII. 7. (o) Péld, Besz X. 4. (p) Ámos VI.