Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

állást kiáltanak. És vajha már csak az igaz­ságtalannak fejére omlana a’ boszszú! de gyakran , sót előbb utóbb bizonnyára , az egész Városra veszélyt hoz. Zúgolódást tá­maszt a’ megsértett hazafi’ szivében , és ha nyilván ki nem üthet neheze, titkos kön­nyekké olvad , mellyek megoltják keblében a’ Haza’ szeretetének szikráját, és annak helyét a’ gyülölség fogja el: jaj pedig a’ Hazának , mellyben megsokasodott a’ gyű­lölők’ serege! — Látta ezt mély bölcsessé­gével Festetits Lajos Ur ; belseibe hatott az Istennek kemény parancsolattya , ’s az okos­ságnak azt viszszahangzó hatalmas szózat- tya : igasságosok legyetek! Látta mind az igazságtalant , mind az igazságtalanért az e- gész Tartományt fenyegető gyalázatot , ’s veszélyt; innét valamint parancsolatok van a’ Bíráknak: (f) „ítéletet, és igazságot teve a’ szűkölködunek , és az árvának ; az alá­zatost, és a' szegényt meg igazíttá; kimenté a' szegényt: és a' szúkölkodat a' bűnös' kezéből meg- szabadíttásem méltóságra , sem kegyelem­- (i6y) ­ei) Zsolt. LXXXI. 3. re

Next

/
Oldalképek
Tartalom