Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

hivatalt oily meggyőződéssel veszi vállaira, hogy hír azon tehetségekkel, mellyek annak viselésére szükségesek; eltökélve, hogy azt mindenkor kész, inas nálánál bölcsebbnek engedni. Innét tiszti társainak jó tanácsit, szinte olly örömmel fogadja ’s tellyesítti , mint önnön magáét; tekéntet nélkül védője az igazságnak, oltalmazója a’ méltatlanul nyo­mattatok ügynek; tekéntet nélkül vádolója, kárhoztatója , büntetője a’ törvénytelenség­nek. Ha értékkel bír; a’ szorgalmat éllesz- ti, és azt közhasznú szerzemények’ gyá- molítására fordítja. Ha Atya; idején korán szivökbe csepegteti magzatinak a’ Haza’ sze- retetét, a’ Király , a’ Törvények , és Elöl­járók eránt való tiszteletet, engedelmessé­get. Ilíyen nagy tekintetű Halgatók a’ jó hazafi, (c). Ha más Nemzeteknek történet írási dicsekedve emlegetik lelkes polgárjai­kat, kiknek tettei a’ legbuzgóbb bonni sze­retettel tündöklöttenek; a’ mi krónikáink. 11 * * nak — 0 63) — (c) Sounenfels gesammelte Schriften 7 Band. Ueber die LieLe des Vaterlandes. XI. XV. Haiiptst. Wien l7Pi!v

Next

/
Oldalképek
Tartalom