Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

- 057)

i v/ végezve vagyon , Äogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig az ítélet. Zsidók. IX, 27.

Sziveket rettentő kemény két igas- ság! íme, senki sincsen , kire a’ halálnak, e’ kérlelhetetlen uralkodónak , ki ne terjedne fagylaló Királyi pálezája.,, Mindnyájan meghalunk, és mint a’ vizek elfolyunk ay földbe , mellyek viszsza nem térnek” (a);

hasonlók a’ sebesen folyó vizekhez. Bár melly magas légyen a’ tekéntet, mellyel di- csekesznek az emberek ; az o eredetük mindnyájoknak egyenlő , és az igen kicsiny. Az ő esztendeik úgy űzik egymást, mint a’hullámok : meg nem szűnvén folyni , mig nagyobb zajjal több tartományt keresztulfut' ván, végre egy örvényben mindnyájan öszveke(a) II Király. XIV. 14-