Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

„üak ismértük volna, vélök tán még ma „is engedtetnék élnünk” (1).

§■ 26azt a készülő szónok legkönnyebben a Sz. Atyákból,

Hogy eredeti elmék, kik önnön- hatóságokkal a’ legmagasb gondolatokig kirepülnek, birtokok a!á vették a’ nyelvnek minden gazdagságát, ’s ékes- ségit; a’ törvényszabások’ vezérlése a- latt szorgos gyakorlással, megközelíthetik legfőbb fokát az ékes szóllásnak, nem tagadom: de hogy törtt úton könnyebb , 's hamarább haliadhatni előbbre, ’s bátrabb más’ nyomdokin járni; az is bizonyos. Ezen feliül : ,,a’ hajdaniak’ Írásiban találtató nagy szépségeket, úgy kell tekéntenünk; mint meg annyi szent kútfőket, honnét a’ szerencsés gőzök emelkednek, mellyek az

Ö

— (128) —

(I) Wurz u. o. II. E. 277 old.