Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

gondosságot, mellyel a'leánykák a’színeket megválogattyák, mikoron koszorút fúzögetnek, feliül kell halladnia. ’S ha néha közbe közbe a’ dolgok magokkal alacsra vonzák is egy időre; a’ középszernél alább nem szabad ereszkednie, és meg ottan a’ maga ideáljai felé kell viszszatérnie. Akár mel’y szép légyen is a' gondolat, díszes a’ gondo- lathelyzés, mesterséges a’ fordítás, jeles a’ kifejezés ; egyszernél többszer meg nem szenvedi magában. És az igaz lévén a’ szép; minden erőltetés, keresett pipere, játszi szavak, mind meg annyi sömörgözések, ’s fogyatkozások az Ő alkattyában. Massillonnak ide ragasztott darabja (a) a’ magas, a’ fennjáró ige'- zet’, stíl’ szépségeinek, egy két vonásit elevenben meg fogja ismertetni.

(a) „Illy szerencsés környíilállásoknak kö- . „zepette , a’ Korona Herczeg , a’ közönséges óhajtások’ tárgya , a’ népek’ boldogságának záloga , a’ Haza’ reménnyé,- (126) -