Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

(b) „Itéllyék meg .ezekből az ő élete’ fogyását. .— Én nem szóllok többet. Ti „magatok legyetek bírák a’ dologban.

(c) „De nem is akarok annyi nagy tette- „ket előhozni , úgymint a’ mellyeket ő „maga is titokban tartani iparkodott; „még halála után is tisztelem az alázatosságot , melly azokat rejtegette. A’ „lepel alatt hagyom , mellyetmaga vont „vala fel azoknak elfödözésére, sőt e- „gészen elveszetteknek szándékom tartani. De mit mondok : elveszetteknek ? „Minden hasznos a’ választottaknak , ’s „a’ kegyesség soha sem munkálódik ha- „szontalan” Flechier (i).

(d) „Honnét gondolhattyák, hogy mind „egy légyen a’ Fővaló előtt akármit „állittsunk felőle; ’s azok a’ Vallások , „mellyeket e’ földön szemlélünk mind „jók legyenek az ő szemeiben? Minthogy „találtatnak hamisak , vallyon az következik - e , hogy egy sincs igaz közöltök ; vagy hogy nem lehet meg kü- „lömböztetni, az igaz jó barátot, mivel

— ( 92 ) ~

(i) Wurz. u. o. x68 old.