Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
H tolikus az igazságot. Nyissátok fel Bellar* minusnak az oltári Szentségről írt harina* dik könyvét, ötödik részét. Meglátjátok, hogy a’ mit ez az igazság' barátja Bellar« minusra fog , nem az Ó szava ; hanem mások’ vélekedése , mellyben ő meg nem nyugszik. Alii, úgy mond , (a) eousque progrediuntur , vt dtcaut posse eumdetn komi• vem vno in loco ebrium esst, in aho sitire; ittimo in vno mori , in altero viuere. „Mások annyira mennek» hogy .azt mondják t „ hogy ugyan azon egy ember egy he- ,, lyen részeg lehet, másutt szomjúhozha- ,, tik : sót egy helyen meghalhat, másut* „ élhet. „ Mások mondják ezt, nem Bel- larminus , a’ ki azt helyén nem hagyja , ha* nem alább megtzáfolja , így szóllván : Hét egy helyen megsebesítetik ; másutt is megsebesít tettnek látszik , avagy meghaíilozik. Ez így lévén , mitsoda tűrhetetlen hamisság volna , ha valaki Dávidnak tulajdonítaná y a' mit az iftentelenekról mond : Non eß Deus, nints Iften? Illy’ módon te is Bcllarnii- nusnak tulajdonítod, a' mit másokról mond. Kiki észre veheti, melly tűrhetetlen ha« misság ez, az egyúgyü népet így ámítani, a' kinek nints módja, hogy az olly ritka és vastag könyvből kikeresse, ha igazat mondasz é. $. XXIX. (a) p. m. *71,
