Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

tévelygők is, hogy minekutánna ezen világos igéknek tulajdon értelmét elhagyták ; több részre szakadván, azokat, a’ mint Pázmánnál olvassuk, (a) két száz külömbözo módra magyarázzák, fgy tán, torognak vagy tsavarognak, a’ kik az e- gyenes úton járni nem akarnak. Jól mondja tehát az említett érsek , hogy ha akara• tutik szerint a9 szent írás' szavast szabad ide- gén értelemre satúlni ; nyilván való mondási- ban figurát álmodni, és a’ szóknak tulajdon jegyzése ellen idegen dolgokra fatsarni ; semmit fi szent írás’ szavaiból bizonyosan nem erősíthetünk* Sót bizonytalan lészen , valamit a9 szent Írásban olvadunk* Mivel akármit kön- ijyen idegen és ellenkező értelemre vonhatunk új figurának színével. Más az, m kor vagy a’ szent írás nyilván kimuta ja, vagy a’ környíii álló dolgoknak valósága k nyilatkoztatja , hogy ezc vagy amazt a’ szót nem tulajdonképen , f hanem figura színében kell vennünk. Úgy tehát mikor Kris- tus magát szólotónek, ajtónak mondja i mindjárt kiki észre veheti, hogy tulajdon értelemben nem szöiőíő, és azért maga \% mindjárt jelenti, hogy ezt tsak hasonlatosság gyanánt kell érteni. Valumint a* szójó veszszó nem hozhat magától gyümöltsót, ha tsak fi szólótokén nem marad; úgy ti sem, ha tsak ju bennem nem maradtok* Az a’ va*

' IßÓ4

^») K»!*«» I* H7»