Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

yí’ külső síinek1 tiszteletéről.

T

e mind ezekkel nem gondolván, megint nyughatatiankodol, és űj kérdést támasztasz a’ kenyérnek és bornak külső színéről, (a) mitsoda tisztelettel kellessék azt imádni. Utánna veted a’ Beliar- minus’ feleletét, hogy igaz lß ént illető tisz* telettel tulajdonképen magát kell a’ Krißust imádni í de ezt d tiszteletet a’ kenyér9 és bor* színére is ki kell terjeszteni. Miért hagyod el a’ többi szavát Bellarminusnak, mel* lyek így következnek ? (b) Ez a9 tiszte* let d kenyér és borra kiterjed, *' mint maga* val 'd Kriflussal, kit magokban foglalnak , együtt gondoltainak. Valamint d kik d* földön Knßuß ruhájában imádták , nem tsak ötét magát, hanem az ő ruháját is valamiképen imádták. Mert nem kívánták, hogy ruhájától megfosztassék , minekelöttt imádnák; se gondolatokkal d* ruhájától meg nem fosztották t mikor ötét imádták ; hanem egy átaljábau Aris• tuß, »//»/ a&fror volt , imádták% Noha az

imádásnak oka, »i/ji a’ ruhája vélt, jr nem az emberi, hanem Ißeni természete. Ezt a* világos magyarázatot olvasván , nem vólt okod, hogy Ő utánna minket úgy ótsárolj, mintha (c) mi d fejériéget, gömbölyűi éget és

$. XVIII.

(*) P- 33- (bj T» III, p. 36*. P«I4>