Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
SS szerelemre viszen. (a) A’ Római Katolikusok megmaradtak a’ régi igazság mellet ; tudván , hogy az a’tágas út, mellyen azok járnak, a* kik tefteknek kedveznek, kedvek szerént mindenkor húít ehetnek , nem menyországnak, hanem az örök kár* hozatnak útja. Az is haszontalan gazság volt, hogy a’pápisták a" penitentziára a* titkos vétkeknek megváltását is kívánták. Ök ugyan azt gondolták, hogy, mivel a* Papok Kritustúl hatalmat vettek a’ bűnök* megbotsátására, vagy megtartására ; ha tsak a’ gyónásban nem hallják a’ bűnnek nemét, ítéletet nem tehetnek, megbotsáj- tásra é, vagy megtartásra méltó a’ bún* Valamint a’ világi bírák szententziát nem hozhatnak , ha tsak a' vádolt embernek bűnét különösen nem hallják. De szégyen és nehéz dolog a’ pap előtt a* titkos vétket megvallani; azért ettől a’ gaztól meg kellett az ekklcsiát szabadítani ; semmit sem kell megtartani , hanem erre a’ közönséges könnyű vádolásra: vétkeztem,—- minden bűnt minden megtartás nélkül meg- botsájtani. Szép tisztogatások ezek,hogy a’ többit mólt elhallgassam. Tovább di- tsekedel, hogy a’ reformatio a* tudatlanság vak és vastag babonás ágnak sűrű setétségébot a keresztyént éget kiszabadította. Irtóztató tudatlanságban és vastag babonaságban, volt (*) Math. 7. 14.
