Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

róí, cs babonaságról vádolod. Tehát már híjába akarunk e'ini vagy a’ régiek’, vagy az ujjabbak’bizonyságával. Minnyájan hibások. A’régiek sóm'unok , az újabbak tudatlanok voltak. Knfius Urunk elhagyta az Anyaszentegyházat. Híjába ígérte, hogy világ’ végezetéig véle fog maradni. Hamar meg-homályosodott az Anyasz^ntegyház’ fénye Kriftus’ mennybe menetele után. És ebben az utálatos homályban maradott; nuglen tizenhatodik században ezek az új tsillagok a’ felhő alól ki nem bújtak. Az elölt mind nagy setétségben hévertek, a’ kik valamit rendeltek , vagy írtak. Hibáztak mindjárt a’ második században első Sándor, első Sixtus, első Pius, Te'espho- rus , hogy az Oitári Szentségnek nagyobb külső tiszteletére a’ szent Misét valamivel megtoldották. Annál inkább hibáztak, a’ kik későbben éhek. Hetedik században, hibázott Anaftasius barát, a’ ki tagadja , (a) hogy az Vr vatsorájában lévő kenyér és bor a' Krijlui tejlének és vérének jele és petséfje ; — hamm azt állította, hogy az a' Kris- tusnak valóságos tejle és vére. Nyóltzadik században hibázott Germanus Cyzicenus , Konílantzinápolyi püspök , Ioannes Damascenus ; a kilentzedik században Pascha- sius Röbertus ; a’ tizedik században igén sokan; a* tizenegyedik században a Róa.

xnai

3*

(*) P- 8*9,