Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

27

ellen , mindjárt bátran azt feleli : az tsak prosopopéja, az tsak apoflrapha ; az tsak tófalun ékesen szállás; az tsak elragadtatás. És ez a’ tsudálatos felelet a’ régiebb időkre is kiterjed. Mert, a' mint írod, (a) már a* második századnak végén s a harmadiknak elején , roszszúl kezdettek némeilyek annak ereidről írni. Igv tehát hamar vége lett a’ Kriítas’ amaz ígéretének, hogy mindenkor a’ világ’ végezetéig az anyaszent- egy ház* igazgatása mellett marad. De mások még is többetskét tulajdonítanak ennek a’ Kriiius’ ígéretének. Továbbra ha* lasztják a’ világ’ végezetét. Tovább ter« jesztlk azt három száz esztendőnél; némeilyek öt száz esztendőt engednek ; többet nem; mert azután az agyaszentegy- ház megváltozott , megh any átlőtt, megfogyatkozott. ÍSzabad légyen már ezektől rövideden kérdenem r egyszerre történt-é ez a’ nagy fogyatkozás ; vagy üdő jártával ? Az elsőt lehetetlen állítani; mert az annyit tenne, mintha a’ Római Katolikusok eftve mindnyájan feküdni mentek vóR na az igaz hitoen; reggel pedig minnyá- jan felkeltek volna a’ hamis hitben. Ha pedig üdő jártával, egyszer egyik, másszor másik tagadta volna ezt vagy amazt az ágazatját az igaz hitnek ; nem de még akkor fenn maradván az igaz anyaszentcsy00 p. 7.