Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

erótlenedik. Nem is akarok tovább unalmas lenni, más bizonyságoknak elószám- lálásávál és megtzáfolásával. Mert valamint az első részben a’ mi bizonyságink- bói tsak egyet hoztam elé, melíy amaz világos szókból származik : Ez az én tűsem ; úgy ebben a’ második részben az Ö ellenvetésik közűi tsak egyet akartam elé hozni , melly amaz roszszúl magyarázott igékben fundáltatik .* A* tejl nem használ semmit.

Moll tehát menjünk minnyájan az igaz ítélő bíró’ széke eleibe , a’ hová vagy akarjuk, vagy nem, valamikor akkor, min- nyájunknak meg kell jelennünk, és mindenekre meg kell felelnünk. Már ha itten minket, Római katolikusokat, kérdezni fog Kriítus urunk, miért hittük, hogy az ó telte igazán és valóságosan jelen vagyon az oltári Szentségben ; mi nagy bátorsággal így felelhetünk szent Vidori Ri- chardal : Domine ! si error efl ; a te ipso decepti sumus. Igazságszeretó Iften ! ki meg nem tsalatkozhatol , és senkit meg nem tsalhatsz , ha nem igaz , a’ mit mi hiszünk, megbotsásson szent felséged, te tóled tsa- lattattunk meg. Mivel, a’mit hiszünk, olly világos szókkal adtad elönkbe, hogy ha vakmeróképen ellened nem akartunk tu- sakodni , hajolni kellett a mi értelmünknek , engedni kellett a’ mi akaratunknak. Te mondottad uram, és nyilván való igék131