Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
nak tőle. Meg i* a* tévelygők figurával merik homály osítani ezen világos szavait: Hoc ijl corpus meum. Ez az én teltem ? — Tartozott is Kriftus ezt a szükséges dolgot , mellyben üdvösségünk’ vesztése nélkül nem tébolyoghatunk , tulajdon , világos , és nyilván való szókkal elönkbe adni, hogy a’bálványozásra veszedelmes ke- leptzét ne szerezzen. Nem illett az ó vég- hetetleli jóságához, hogy illy veszedelmes tévelygésre illy világos szókkal okot adjon. Mert ha tévelyegnénk; a’ Kriftus’ ama’ világos szavai okoznák ezt a’ mi tévelygésünket : Hoc eft corpus meum. Ez az én teltem. Ö ezen világos szavait sohol meg nem másolta ; sohoi világosabban meg nem magyarázta; sohol nem jelentette $ hogy itten idegen értelemben szól- lott. Sót minden környül álló dolgok jelentik , hogy egyenes értelemben szóliott. Há tehát mi illy világos szóknak hiszünk és engedelmeskedünk ; megbüntethet - é minket az a’ véghetetlen jóság í az a' verhetetlen igazságé Ah távúi légyen minden józan elmétől ez a’ káromkodó gondolat ! Bizonyos dolog tehát, hogy valamint a’ mi tudományunkat minden veszedelem néikúl lehet vallani, úgy nagy veszedelem nélkül nem lehet azt tagadni. Ellenben pedig a’ tévelygők’ tudományától minden veszedelem nélkül el lehet áldani, a' mit raoít rövideden megmutatok, 128 II*
