Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
120 pökségeket és szerzeteseket a’Római anya szentegyház’ kiterjesztésére és megerösíté sere rendelt. Mind ezekben nagyon hibázott, és nem köszönjük néki, hogy a’ mi édes eleinket a’ pogányságból a’ Római hitre vitte ; mert így őket egy bálványozásról más bálványozásra , a’ kenyér imá- dásra vezette. így mind ők, mind a’ régi szent atyák bálványozok voltak, és az oltári Szentséget imádván , örökké elkárhoztak. Htjában ditsekednek hát a’ Magyarok , hogy a’ királyi nemből is olly sok szenteik vóltak. A’ bálványozok szentek nem lehetnek, hanem az örök tűzre vettettnek. Főképen pedig , mivel a’ több feljebb eíé számlált tévelygéseket is hitték, és a’ töblji között a’ Szenteket is tisztelték. Fenn maradt ennek bizonysága a’ holnapok* nevezetében. Mert még mólt is két holnap a,’ boldog aszszonyról , tudniillik Januárius és Auguftus ; Szent Györgyről Aprilis ; Szent Ivánról Junius, Szent Mihályról September, Szent Andrásról Nover , minden Szentekről Oäober neveztetik. Tudom ugyan, hogy sokan el akarván felejtettni ezt a’tagadhatatlan bizonyságot a* mi Őseink’ tiszteletéről és hiteléről, a’ hólnapokat nem a’ szentekről, hanem sí* kosról , rákról, bikáról *s más e’féle állatokról akarják nevezni ; de fenn marad a’ hony vekben örök emlékezete ennek az üdvössége* hitnek, mellybcn az újítók előtt