Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141
lis az oltári Szentségben jelen lévő Kriítuít tartozunk imádni. Ez az imádás az imádó ember’ szándéka által tsak az igaz valóságos lírikusra határoztatik. — Nem imádjuü tehát azt, a’ mi nem Iíten ; mert a’ mi imádságunk magára Kriftusra, nem a’ külső jelekre intéztetik — Valamint azok, a' kik Kriítuít e’ földön jártában imádták , nem az Ó külső ruháját, hanem önnón magát imádták. Azért nem lehetne minket bálvány imádóknak mondani; há szintén a' kenyér Kriítus’ tekévé nem változnék is. Mert az egész botlás tsak a’ hely iránt volna , a’ hol jelen lenni hinnénk Krikus urunkat; nem pedig a’ feltett tzél iránt. Mivel a’ mi szándékunkban nem más , hanem Krikus vagyon. Ha valaki király ruhában látná azt, a’ki nem király, és azt tudatlanságból király gyanánt tisztelné; azzal a’ királyt meg nem bántaná , kinek kedvéért tette ezt a’ tiszteletet ; mivel ezzel a’ tselekedettel a’ király’ tiszteletére tzéllozott. §. XXXIII. Megint a tbcrcmonidkroh TTtóljára az oltári Szentség* imá- XLVIIÍ. ^ kása’ módjáról szóllván , nem tagadod , (a) hogy az Úr' vatíoráját az egy H z igán (•) F* 74'
