Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

Ill

dáknak hitelt nem adna, mellyeket az Is. ten a’ mi hitünk’ erősítésére tett, maga lenne az az ember nagy tsuda. Mert a* mi htunkét, melly teneked az érzékeny, seggel és okossággal ellenkezni látszatik , ki gondolhatná, hogy oily sok nemzetségek tsnda nélkül elhitték volna ; ámbár , a’ mint te gondolod, moll a tsudára leg- kisstbb szükség sitin? Tehát tsak azt tseie- kedheti az Iften, a’ mi szükséges; azt pe-. dig , a’ mi hasznos , nem tselekedheti ? — Nem de Kriftus minket egy tsep vérrel megválthatott volna ? Nem vólt szükséges , hogy érettünk annyit szenvedje*^ még is a' mi hasznunkért olly sokat szén-, vedelt. Hasonlóképen , ha nem volna is szükséges ; de hasznos, hogy a* Kriftus* teltében többször is részesülhessünk; hogy ezzel az áldozattal az Iftent többször is engesztelhessük és tisztelhessük. Mit tsu- dáiod , hogy a’ kik az oltárnál szolgálnak* az oltártól élnek? Mit tsúfolod megint a* papokat, mintha Iftent teremtenének ? Mit tsúfolod, mintha kénszerítenék Kris- tuft, hogy az égből annyiszor lejöjjön ? Nem szégyenled , hogy magad magaddal annyiszor ellenkezel? Tadod, hogy teremtésnek tsak azt lehet nevezni, a* mi semmiből lészen. Ha pedig a* Kriftus* teste az égből jó az oltárra; nem vólt az előtt semmi; tehát nem lehet Ótet teremteni. Azomban azt is coszfczúl gondolod*

hogy