Katona István: Az Oltári Szentségről egy elszökött katolikus keresztyénnek vallástételére felelet (Kalocsa, 1811) - 10.141

a* Tr anwibflanti átlót sohá sem litt ék, nem is hiszik. Már láttuk , hogy ezek közé számlálod Becanuitis; de melly hamisan, az Ö saját könyvéből megmutattuk. Ha pedig erről azt merted mondani, a’ mivel az Ő könyve ellenhez k; azokról is, a’ kikről itt emlékezel, azt lehet gondolni. A’ bizonyos, hogy a kik moít azt nem hiszik, a’Római katolika ekklesiában nin- tsenek. Te megint a’ józan okoskodáshoz folyamodói, mellynek , a’ mint már sokszor láttuk, a’hit' dolgaiban helye nin- tsen. Említed a’ szent íráft, mellyból már megmutattuk , hogy ezen igéket: ez az én teftem, a’ szók’ tulajdon erejében, figura nélkül, kell venni. Említed az ekklesiai hiítóriát, mellyból nyilván kitetszik, hogy a* hat első száz esztendőben is ez a’ tudomány hallatott és tanítatott ; hogy tudniillik a' kenyér meg nem marad a’ szentelés után, hanem Kriftus’ teliévé változik. Higy a’ számtalan sok. bizonyságokat elhallgassuk , halljuk egyedül szent Ágostont , a’ ki ezt nyilván bizonyítja , így szóllván : (a) A Kriftus’ szavai előtt a* mi fehíldoztatik , kenyérnek mondat tátik. Midőn a Kriftus* szavai kimondat tatnak; már nem: kinyernek , hanem Kriftus' tefiének mondattátik. Erről másutt, a’ mint már láttuk, világosan

(i) Tom. X* scrm» ig, de Vj D..