Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

es hogy egyedül a’ Krisztus’ ígérete után ’s által lehet nekünk a' mi jóságos tselekedete- inknek jutalmát reménylenünk; soha sem szerzünk pe lig arra magunknak egy szoros- » san-megkívánható igazságot; — sót még tsak egy ollyan just sem tarthatunk mi ahoz, a’ mit az illendőség hoz magával, el annyira, hogy, mikor minden lehettségest meg-te- szünk-is, azt kell mindenkor mondanunk: hogy haszontalan szolgák vagyunk ,* a mit meg kellett tselekednünk, meg tselekedtük. Luc. XVII. 10.

Ezt a' mi tanításunkat könnyű már az eddig mondottak után meg-bizonyítta- n u n k.

Elöszször. Hogy a’ meg-igazúlás nem egyedül tsak béfedezése d bűnöknek, hanem azoknak eltörlése légyen, ezt mind az ó, mind az új testamentomi írásoknak számos helyei bizonyíttyák. Dávid könyörög, hogy az I* sten az ö könyör illetess egeinek sokasága szerint töröl lye-el az Ö hamisságát; hogy mossa-meg ötét hamisságából, és bűnéből tiszt ittsa- meg Ötét. Psal. L. 3» 4. 9. — Erősítve mondgya Isten Isaias prófétánál: En vagyok, a’ ki eltöri öm a* te hamis- ságidat. XLIII. 25. — Mikheás pedig így kiált-fel : Kitsoda hozzád-hasonló Isten, a ki elveszed d hamisságot, és a te örökséged’

310 •*•••