Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

300

En tehát mint ollyan, a’ kit Ö keresztelt, ö bérmált-meg, 6 szentelt pappá , leltemen viselem benyomva az Ö ismertető je- let. Valamint betsületére szolgál a’ katonának az Ő győzedelmes veze'rének béllyége , úgy az én Üdvözíttcmnek ezen béllyege-is betsületemre szolgál nékem. Meg*marad az rajtam mind örökké.

Be jól vagyon dolga Katholikusnak ezen maga nr eg-győzöd és e mellett!

Hát melly nagy vigasztalással nem tolti- meg szívét azon szünet nélkül fennálló áldozatról való hite, melly által a’ kereszt’al- dozattyának emlíkezete mind egyre meg-újít- tatik, fenntartatik, ’s oda alkalmaztatnak re* aja annak érdemei ? — Krisztus feláldozta magát érettem a’ kereszten, ’s ugyanezt tse- lekszi naponként a’ mi oltárinkon. Ott gyűjtötte ö egybe az ö malasztinak kintseit, inellyeket közöttünk itt kiosztogat, ’s tulajdonképpen mindenikünkre felalkalmaztat. Részesíti bennünket az ő meg-áldoztatott testéből, ’s meg-áldoztatott véréből, midőn tápláíásunkra-szolgáló szín alatt adgya fel lelki vendégelésünkre mind a’ kettőt. Mi ez által Ó véle a’ leg*belsőbb módon, mellyet tsak gondolni lehet, egygyesűlünk , úgy, hogy mi ő benne, Ő mi bennünk marad. Lehet-e' gondolni valamit, a’ ípí órabérnek