Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

298

jelen, mivel, és mikor hiszi ezt valaki, hanem ha az, a’ mit ö tselekedett az utolsó vatsorán, meg-űjíttatik valamellyik által a- zok közül, a’ kiket felhatalmazott ö erre. Hol vagyon pedig illyen a’ Protestánsok között, a’ kik semmi egyházirendet nem-ismér- nek-meg? Ha jelen vólna-is pedig Krisztus, — az Evangélikusok’ taníttása szerint tsak egy szempillantásig volna jelen , addig tudniillik , a’ míg a’ vétel tart. — Úgy jártak a’ Protestánsok, mint az Emausba*menÓ két tanítványok, a’ kik alig ismérték-meg Jésust, a’ midőn az elöilök tsak hamar ismét elenyészett.

Azt a’ vigasztalást, mellyet mi Katolikusok meríttünk tovább az öt szentségekből, és a* Sz. Mise-áldozatból, a’ Protestáns maga meg-vonnya magától, midőn mind amazokat, mind emezt meg-veti. Tudgyuk u- gyan, hogy az Isten malasztot, segedelmet készítt néktink, valahányszor új kötelességeket vállalunk magunkra, és valahányszor veszedelemben forog üdvösségünk: de ni, a' minő kitsinyhitúek vagyunk, egy látható jelét kívánnyuk annak, hogy az Isten velünk vagyon ; ezt pedig feltalállyuk a’ Bérmálás’ , az Egyházirend' , a’ Házasság’, és , ha betegségbe esünk, az utólsókenet’ szentségében» Hasonló bizonyság adatik nekünk