Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139
249 len meg-kettóztette vígyázását; mindenütt azt hányogitta elméjében, arról gondolkodott, azt igyekezett kinyomozni, mi légyen az Ö Uranak kedves akarattya , hogy életét a’ szerint rendelhesse. Sokszor oda fordult gondolattyával a'hoz az irgalmas Atyához, és Úrhoz, a* kit meg-bárrtott ; újra botsána- tot kért tóle, és a’ leg szentebb fogadásokat tette néki örökös hálaadatosságáról, változ- hataílan hívségérol ; és valamit még ezeken kiéül elejbe szabott, vagy javallott az ö jó bará:tya, mind azt majd tsak nem töpren- krdó gondossággal végbevitte. Valamit szenvedett, valami nehezére esett, azt mind örömmel verte, minthogy az által elkövetett igazságtalanságát leszenvedhette, és magában meg-büntethette. Szívének egy’ illy állása, illy elrendelése ajánlotta ötét szükségképpen. Az Úrnak tisztviselője bizonyos lehetett már arról, hogy ez az ö gondgya alá bízott kedves többé nem fog viszsza esni ; hogy az ó lelkének sebei begyógyultak, és hogy ő az Úrnak, a' ki maga sem kívánt többet, mindenképpen eleget tett. Mondgya tehát néki a’ leg*elso öszvejövetelkor, hogy már tellyesen meg- nyughatik; a* mi az ö gyógyítására, óriz- kedtetésére, jóban való erosíttésére szükséges volt, mindvégbe menti hogy egy részét a'