Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

könnyűvé tette nem tsak ezen rendeletnek teliyesíttését, hanem a' gyakrabban való gyó- nist-is; azért meg-is történt ez a’ későbbi időkben, és a’mi idonkben*is gyakorta történik, kivált az ájtatos keresztények között. — Ez vala körülbelül a’ dolog’ folyamattya.

A B út s úr ó L

Erröl-való taníttásunkat egy hasonlatosságban leg-alkalmasabban kifejthettyiik.

Egy gazdag, nagy méltóságú, hatalmas Ur áldást, boldogságot terjeszt maga körűi mindenfelé, midőn hatalmát, és javait egyedül másoknak hasznára fordíttya. Mindaz- áital egy bizonyos Idegen annyira nem is- méri-meg őtet, hogy egyenesen ellenére tesz mindent. Igaz ugyan hogy a’ meg-bántás amannak boldogságából semmit el nem vonhat, de még-is oliyan nemű az, hogy a’ meg bántottnak nagy viszszatetszést okoz szükségképpen. — Magába szállván azonban a’ Vakmerő , egy érettebb meg-fontolás után maga-is meg*isméri igazságtalanságát, és bo- tsápatot kéret ettől az emberek’ baráttyától azzal az erős fogadással, hogy ezután nem tsak semmit nem fog tselekedni, a’ mi néki méltán nem tetszhetnék, hanem inkább a- zon lészen, hogy kedve, ’s akarattya szerint