Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139
«))•! 241 néki; a’ dolgot úgy intézi-el, hogy Atfyá- nak fülébe megy , melly nagyon bánnya Ő meg-gondolatlanságát, ’s melly igen kívánkozik az elvesztett Atyai kegyelembe visz- szajutni. A’ jó Atya elküld tehát egygyet tisztviselő^i közül a’ töredelmes, és meg-alá- zott szívű fiúhoz azzal a’ rábízással, hogy ne tsak reménységet nyújtson néki a’ meg- engesztelésre , és ne tsak jelentse, hirdesse elölte ezt a’ reménységet, hanem az Ő nevében valóban adgyon-is néki botsánatot, úgy hogy a’ fiú mind bűnétől, mind annak büntetésétől azon szempillantásban feloldoztassék attya előtt, ’s előbbi állapottyába viszszaté- tetodgyek, a’ mellyben Ötét a’ tisztviselő feloldozza, és viszszateszi. Ez a’ külső , ’s a’ mit jelent, azt végbe-is vivő foganatos jel nem kimondhatatlanéi meg-nyugtató-e’, nem felette igen nagy jótétemény-e’ a’ bűn- tetést-érderalett vétkesre nézve ? ’s vólna-e’ illyen nagy, ha az atya semmi tisztviselőt nem küldött volna hozzá illyen hatalommal, vagy leg-fellyebb tsak egy ollyant kú dött volna, a ki őtet tsupán emlíkeztetné attyá- nak jóságára, tsupán reménységet nyújtana a’ botsánatra ? Második Ellenvetés. A’ gyónás paran- tsolattya tsak következtetéssel van kiQ
