Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

21^

mind a’ hólttakért bémutattatott, leg*alább azokért a hólttakért, a’ kikért Krisztus megváltó halálának viszsza kell vala munkálkodni. Azért a’ kereszténységnek már első idejében láttyuk, hogy a’ vér nélkúl-való áldozat az élőkért, még a’ hitetlen Tsászárokért- is bémutattatott. „Áldozatot teszünk a Tsá- szár’ boldogságáért“ úgy mond Tertullianus lib. ad Scapulam c. 2. A’ hólttakért pedig m g esztendős emlíkezetek-is tartattak, a’mit ugyanez az író lib. de corona militis cap. 3. és Sz. Cyprianus epist. /. ad finem bízonyíftya. Es Epiphanius Aerius tévelygései közé szám- lállya ennek azon állíttását-is, hogy a’ holt- taknak a’ hívek imádsága , alamisnálkcdása, és a’ szent áldozat semmit nem használhat. De erról már úgy-is volt szó egysztr.

A’ kehelynek, vagy-is a’ borszín alatt való vételnek elvonása kezdetben magoknak a’világiaknak dolgok vala, a’ kik közül sokan megelégedtek az egy kenyérszínnel. U- tóbb jónak találta lenni az Anyaszentegyház, hogy a’ Sz. Mise áldozaton kívül ezt az egy kenyér szín alatt-való áldozás’, vagy-is vétel” módgyát közönségessé tenné nem tsak a' világiakra, hanem a’ papokra nézve-is , mikor ezek nem miséznek , hanem tsak magokhoz veszik az Oltári szentséget, A’ miből az-is kitetszik, hogy ezt az egyházi elöljárók nem