Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

nya. Fogja-e’ ezért -valaki mondani, Hogy Krisz'us ez által a’ többi híveket, és talán az egész Aszszonyi nemet ki akarta az 6 Sz. va* tsorájából rekeszteni, és ezt tsak tizenkét férjfiaknak, meg pedig, mint az Apostolok felváltójinak, tsak tizenkét papoknak számára kívánta rendelni ’s határozni? De Sz. Jánosnál VI. töob ízben-is azt ígéri, hogy testét, ’s vérét minden híveknek adandgya. Itt tehát valamelly bizonyos számtól, hánynak kellessék jelen lenni, semmi sem függ.

De leg-alább kellene, mondgyák, a’ pap mellett egynéhánynak áldozni, ’s a’ szentségben részesülni* — Én pedig azt kérdezem , ha nem tartatik-e’ meg a’ maga mivoltában Krisztus rendelése egyedül tsak a’ papnak áldozásával^», mikor a’ pap a* szentséget tsak maga veszi? Tegyük, hogy Jú- dás Iskariótes ne vette légyen azt az utolsó vatsorán, a’ mit méltatlansága miatt ebig kellett-volna hagynia, ez által szenvedett volna-e’ valamelly tsorbát a’ maga mivoltában ezen szentségnek rendelése? Ha pedig semmi sem fordul egygyen, akár vegye egy- gyütt az áldozó pappal a’ szentséget, akár ne, nem fordul többeken-is. Tovább, Krisztus semmi bizonyos időt nem szabott-ki, mikor keilyen venni az ő testét, és vérét, ha tudniillik mindgyárt a’megszentelés után kel-