Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139

természetes módon vagyon jelen, mint mi emberek vagyunk valahol, vagy mint 6 raa- ga-is vagyon mennyben, azért nem-is kelendőkitt azok a’ meg*határozó kifejezések , meílyek egyébképpen az emberi, természetes módon-lételedző testeknek tulajdoni, p.o. hogy a’test nagy, kitsin, ülő, leszálló, fekvő, ’s a't. Ezek, és hasonló illyenek a5 Krisztus’ testére tsak úgy alkalmaztathatok, a’ mint mennyben van az, nem pedig, a’ mint az Oltári szentségben nagyon jelen.

A’kenyérnek, és bornak holmi külsőségeit, mint színét, ízét, formáját, hígságát, ’s a’ t. azoknak mivolta, és állattya nélkül-is jól gondolhattyuk. Tudniillik : ámbár nints már meg az a’ valóság, melly érdeklené érzékenységeinket, azért még-is fenn maradhat az érzékenységek érdekeltetése ; ám erre semmi sem kell több, tsak hogy Krisztus, a’ ki a’ kenyér’, és bor’ állattyának helyébe áll, az Ő mindenhatósága által előteremtse az illetodést, ez pedig néki felette igen könnyű. A’ színnek meg*marasztására tsak az emberi szembe ugró súgároknak ugyanazon módú meg-töréée, az íznek fenntartására tsak a’ szájpadlásnak bizonyos nedvessége kívántatik, ’s a’ t. Ezt nem lehet tsalásnak nevezni; mert hogy az a’ valóság, melly így érdekli máskor az érzékenységeket nints töb-