Freindaller, Ferentz: A keresztény katholika tudomány igazsága azon tzikkelyekben előadva, mellyekért attól a protestánsok, és reformátusok el-szakadtak (Nagyszombat, 1814) - 10.139
tat, semmit sem iparkodik meg-ismérni, vagy ha ismeri , egészszen más úton jár, vallyon fel-találhattya-e’ az igazságot, és az igazság által az életet ? Eljut-e’ az Atyához, ha azt a’ nagy vezetőt , a' ki egyedül vezérelhet oda, a’ kinn kívül senki más nem tudgya az utat, meg-veti, vagy általa tsak addig, és ott hagygya magát vezettetni, a’ meddig és a’ hol kedve tarttya ? Végre, midőn Krisztus kevéssel menny- bemenetele előtt meg-jelent tanítvánnyainak, iliyen parantsolattal botsátotta őkét: Elmen- vén, taníttsatok minden nemzeteket, megkeresztelvén őket az Atyának, és Fiúnak, és Sz. Léleknek nevében, tanicván őket megtartani mindf o’ miket parantsoltani néktek. Matth. XXVIII« 19. 20. Tehát az Apostoloknak kötellessé- gek volt, taníttani, még pedig taníttani mindeneket, a' miket tanított Krisztus. Nem vi- szontag való kötelességek-e’ tehát a’ taníttan- dóknak , az egész taníttást, mennél jobban lehet, által ismérni, meg-tanulni, semmit abból el-nem mellőzni, egészszen bévenni, és annak minden törvénnyeit meg-tartani? Ez az értelem nyilván bé van foglalva a’ Jesus szavaiba. O semmit sem fog-ki tudo- mánnyából : a' miket parantsolt, mind meg-kélt tartani. De senkit sem-is fog - ki , a’ kinek nem kellene mindent bévenni, meg-tartani:
