Goffine, Leonhard (O.Praem.): Fő tisztelendő Goffine úrnak apostoli, és evangyéliomi tudományra oktató könyvének első része (Pest, 1822) - 10.109a

PfínJíÖsd után.

datossággal-pótolni háladatlanságát , minttalán- iizte vóít ellenünk tött vétkét. De a mellet meg szorult, és szűkölködő Atyánk-fiairúI se feletkez- zünk, meg: Mert kitudja, ha nem azért adott- e’ mi nékünk többet az Ur Isten hogy másokon szánakodni tanullyunk ? vagy talán nem ama- zokét adta-e minekünk arra a’ végre, hogy a’ másét viszsza szolgálni tánúllyuk?

Ne itéllyetek, és nem Ítéltettek.

Két rendbeli bal , és inatlan Ítéletet tilalmaz, Kristus Urunk ebben az Evangyéliómban! tudni illik a’ vakmerő ; és a' hivatalon kívül való ítéletet. A' vakmerő Ítélet az elmének merő nyughatatlanságábúl minden ok , és helyes fondamentom nélkül szokott származni. A’ ki az Ítélet tételbe hirtelenkedik, és tsak a' maga eszmélkedését imádja, és követi (azon kívül hogy maga nagyon meg-tsalatkozik , méltóvá tészi arra magát , hogy a’ miilyen Ítélettel ítél ő másokat, szinte azonnal kárhoztassák őtet-is mások) ártatlan fblebaráttyának leg nagyobb rövidséget szokott tenni. IMert más, és sokszor jobb és ditséretre méltó szándéka lehet felebarátunknak ez vagy amaz dolgában mint a’ vakmerő Bírónak az ő kárhoztatásában.

Ezen az ítéleten akadottmeg amaz O-Te- stamentomi Anna Aszszony Sámuel Prófétának Annya, kit keserűségében sok könybúllatással tött imádságáért nem tsak a’könnyen hívő község, de Heli Pap-is borbetegnek ítélte. Kristus Urunkat-is a’ Fariséusok rútúl meg-ítélték arrúl, hogy a’ nyilván való bűnös Publikánu- sokkal társolkodott, vélek evett ’s ivott , és pártyokat fogta , de főképpen , hogy Magdolnát lábainak tsókolgatására szabadította. Nem tudván , hogy ő bűnösöket jött egybe gyűjteni, nem az igazakat,29O