Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090

ÖTÖDIK REGGEL

70

képen-e inkább meghalni ? — Jó ugyan Luther szerint élni, de mégis jó catholicus módon meghalni.

A’ cath. Anyaszentegyház isteni eredetének ’s igazságának egyik legfényesebb -bizonysága az , hogy azon utolsó pillanatokban , mellyektől egy hosszú örökvalóság függ, már igen sok protestánsok , a’ biztosabbat választva, anyai karjaiba viszsza- siettek: mint nem régen Fuldában Brack hitehagyott cath. pap cselekedett, ki megházasodván minden gyermekeit catholicus módon neveltette , és halálos ágyán nem Petri egyház tanácsnok urat, hanem Hahmann városi plébános urat hivatta magához ,— és kezeiből a’ haldoklók’ szentségeit felvévén , az Anyaszent- egyházzal — mellytől ugyan ha testi ösztönei erőt nem vesznek rajta , soha sem pártol vala el kiengesztelődve ment át az örökvalóságba. **) Am most kedves úr ! nevezzen bár egyetlenegy catholicust, ki azon legfontosabb pillanatban, mellyben az Isten’ birószéke elébe készül , protestáns papot hivatott volna magához, ’s vallássába kívánt volna avattatni. — Nemde, mig az emberek koruk virágát élik, mig szenvedélyeik izgatják, mig szabadabban élni, szép szerencsére , világi tiszteletre szert tenni, felvilágosodottaknak neveztetni, érzéki ösztöneiket kielégíteni vágynak , szóval, midőn kényelmük lesznek, akkor átlépnek a’ protestantismusra , mellyen, tudva van, hogy koránt sem azért kapott annyira a’ világ, mivel a’kereszténységet megne#) Alig ha volt idő mellyben ezen igazságról inkább lehetett *oln& meggyőződni , mint 1793 —1754. midőn csak Parisban naponként 50—70 ember került a‘ hóhér’ pallosa alá Ibi illy boldogoknak érezték magokat, ezen szörnyű időkben — mellyekben az egész Cathnlicismus számkivetve volt, — ama boldogtalanok , kik egy szinte halálra ítélt cath. papot láttak vértársúl magok között! — mikép tódültak mind hozzá, hogy gyónhassanak, feloldassan^k, és megvigasztaltassanak! — l)s milly boldogtalanoknak érezék magokat, kik ezen egyházi vigasztalás nélkül kénytelenitettek meg halni! — —

**) Én legalább harmincz papot ismertem, kik a’papságot félre téve meg- nősödtek; de nem tekintvén azt, hogy egynek sem volt boldog szentségtörő házassága, mindig azt találtam, hogy a’ szentségnek olajjá a’ a' házasság ecsetével soha el nem vegyült, és utóbb többnyire amaz első ismét felül úszott.