Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
NEGYEDIK REGGEL
57 füleit, mint itt szemeit bántja. — És igy Helferich az Ánya- szentegyházonk igazi rothadt foltjai helyett, az övéit fedezte fel, midőn nem csak a’ jámbor catholiucsok, hanem becsületes protestánsok előtt is ollyan embernek mutatja magát, ki éléselmüség , mélyebb ismeretek , kedelyesség , szerénség , alázatosság, és igaz szenvedélytelen , keresztény értelem nélkül szűkölködik. Vakhoz hasonlólag az igazi rothadt foltokat épen a’ legroszabb helyen kereste, és a’ helyett hogy az emberiséget jelen pályáján éles szemekkel követte volna ; bárgyu- ságában az Anyaszentegyház’ birodalmába eltévedett, és ott vak ábrányában foltokat fedett fel, mellyeket minden okos ember kinevet. — Mert minden tisztán lató már régtől tudta , hogy azon baj, mellyben az Anyaszentegyház szenved nem belsejében, hanem külsejében; nem önnön magában, hanem azon gonoszságban gyökerezik, melly most a’ gyáva emberiséget annyira eltéveszti, és igaz hitétől megfosztja ; minthogy az igazi , az életbeható hitben nem csak az forog fen mit, hanem az is hogyan hiszen valaki? Valamint pedig Religio mutatja meg az elsőt, úgy a’ történetek , ’s mindennapi tapasztalás okit a’ másikra nézve. így mutatják, fájdalom , a’ történetek , miképen vadásztak 60 évek óta sok elkábitott, vagy eltévedett minden rangbeli catholicusok saját erdejükben; miképen fogtak össze azon fának kivágására, mellynek árnyéka alatt őseink annyi századok óta békésén és boldogul éltek; miképen erősödött az óta napról napra az antichristianismus ; miképen hívta a’ hittelenség a’ za- bolátlanságot, erkölcstelenséget, és a’ lázadást mindinkább életbe; miképen követte az egyházi tekintet megvetését nyom- ton a’ poiiticainak is elvetése; miképen szórta végre szét a’ lelki zavarodásnak viharja a’ népek’ városait, a’ királyok1 trónjait, a’ papok’ oltárait. Megmutatják, miképen szakították ki az iigy nevezett felvilágosítok, kik mindent megmutatni, tisztán belátni, ’s legegyszerűbb elemeibe szétbonczolni akarnak, épen ezen bonezoló mesterségük által az ember’ örömeinek koszorújából a’ legszebb virágot, méltósága’ koronájából a’ legdrágább követ; holott