Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
NEGYEDIK REGGEL
54 síans Rousseau is, miután az Anyaszentegyháznak ebbeli szellemét megismerte, az önként választott tévedést attól, mellyben ki születik ’s neveltetik , megkülömböztetni, és emezt be- számithaflannak, amazt pedig beszamitandónak tartani, megtanulta. *) Midőn Helferich úr (165) ezen szellemben tovább szeles- kedik , és az ős , ’s újabb kori Pápákat egymástól elkülönzi, — nielly elválasztást azonban az Anyaszentegyház’ történetei nem ismerik, — Nestenta János Konstantinápolyi püspöknek a’ Pápákkal volt villongására jön. Minthogy pedig ezen történt dolgot egészen elforgatja, és egy hamis előzményt állít fel, hogy abból még hamisabb következményt hozhasson ki; meg kell jegyeznünk, hogy a’ római császári trónnak Konstántino- polybalett áttétele utána’ romai Pápa’ állása annyiból bajosabb lön, hogy a’ konstántinápolyi püspököknek vágymerényeik ellen kelle harczolnia ; mivel tehát Nestenta János egyenesen Pápa nem lehetett, nagyravágyásátol ingereltetve bár az ország’ többi szavak állanak vége felé: Levemns idcirco oculos et manus ad Eam qui Sapientiae dux est, et emendator sapientium, Ipsmnque multa prece rogemus ...... nos certe faustum, ac felicem illum ducemus diem, quo filium hunc in se conversum paterno sinu complecti Nobis contingat. a’ F. *) Helferich ur egyik jegyzetében (162) ezt mondja : ,,római Critholicusnak lenni nálatok mindenütt többet ér, mint embernek, és kereszténynek lenni. ‘‘ És mi kérdjük: mért nem?— Hiszen egy catholicus csak több mint egy Huron (éjszak-amerikai' nép) a’ ki szinte csak ember; több mint egy Muker, vágyj Simonista, kik szinte keresztényeknek nevezik magokat. Midőn azonban Helfer ich úr a’ catholicusokat fejedelem’ gyil- kolóknak bélyegzi , nem ismeri a’ történeteket, holott csak a’ megkedvelt Reformatio óta kezdődött a’fejedelmek’gyilkol tatása , és azóta minden angol király egy vagy egypár gyilkos megtámadást kiállott. Midőn pedig Alphons de Castro Lib. II. cap. 12. idézi, meg kellett volna azon visszonyokat is érintenie , mellyekröl ezen történetin* szól, és akkor minden becsiiletes ember azon igazságos Ítéletet hozta volna róla, mellyre részünkről is évek után számat tartunk, mi is épen oda nyilatkozván , hogy igen gyakran hasznos , sőt kötelesség a’ political , és religioi hebehurgyákat, kik olly számosán találtatnak, Austria igen emberi módja szerint a’ köztársaságnak árthatlanokká tenni.
