Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
HARMADIK REGGEL
40 ,,Ift egy fiatal pár —így szól a' világ szerte tisztelt szerző — egymásnak kezet nyújt, nem mulékony idvezlet, vagy tánczra: a’ pap áldást mond ezen kézfogásra, és a’ kötés megoldhatatlan — a’ h á z a s s á g. — Nem sok idő múlva ezen házasok egy képmásukat hozzák az oltár lépcsőihez; ez szent vízzel megmosatik, és az Anyaszentegyház olly módon fogadja kebelébe, hogy ezen jótéteménnyel csak a’ legundokabb elpártolás űzhet játékot — a’ keresztség. A’ gyermek mennyei dolgokban oktattatik , ’s ha a’próbatételnél kitűnik, hogy ez tökéletesen megtörtént; ezentúl az Anyaszentegyház őt mint már valódi polgárját, valódi ’s önkéntes hivét, kebelébe fogadja , látható jelekkel késérvén ezen eljárulása1 jelentőségét — a’ bérmálás. Most már elhatározóban keresztény, most ismeri csak meg nyerességét, de köteleségeit is egyetemben Azonban mint emberen sok emberi gyarlóság esett meg. Bé- látja már milly aggodalmas belsejének állapotja, ’s pedig nem egy botlástól kell még ezentúl is mindig tartania. Ezen aggasztó állapotában itt egy igen jeles menekvőszer nyiíjtatik neki , az t. i. hogy cselekedeteit’s elmulasztásait, gyarlóságait ’s kétségeit egy köztiszteletü, sajátlag erre rendelt, férfiúnak meg vallja, ki őt megnyugtatni , inteni, erősíteni, — bünterhe alóli teljes felszabadítása által üdveziteni, és emberiségének tisztára mosott képét, visszaadni képes — a’ fülbevaló gyónás — p e n i t e n c z i a. — Illy szentségbeli gyakorlat által elkészülve ’s megnyúgtatva letérdel az ostyát elfogadandó , és hogy ezen cselekvény titka még inkább magasodjék, a’ kehelyt csak távúiról látja. Nem közönséges étel ’s ital mi kielégíti, mennyei étel az melly mennyei ital után szomjaztat— az Úrvacsorája. Azonban sem az ifjú sem a’ férfi nem hiszi, hogy evvel már letett mindenről; mert földi viszonyainkban ugyan megtanúl- unk utóbb önállásuakká lenni, de itt sem akarnak ismére- teink, értelmünk ’s jellemünk épen mindig helyt állani; a’mennyeiekben pedig épen soha sem tanulunk ki. Itt még ezenfelül soks.-.or van szükségünk tanácsra, vigasztalásra , segedelemre. És erre nézve is vagyon az egész életre rendelve egy segédszer: készen áll mindig egy értelmes, jámbor férfiú az
