Csajághy Sándor: Az' anyaszentegyház ellensége megczáfolva a' történetekből és legjelesebb protestansok nézeteikből (Pest, 1840) - 10.090
TOLDALÉK
195 Miután tehát Ilelfertch úrnak azon képtelenségeit és rágalmait, inellyekkei az Anyaszentegyházat terhelni elég szemtelen Hlyen nyilatkozásokat napjainkban igen is gyakran kell hallanunk. „A’ kereszténység ni ár túlélte magát“ ezt halljuk sokaktól, nem csak mint valami lettdolognak vélt bevalósulásárol, mint állítólagos igazságról:, hanem mint valami diadalomról palástolatlan örömmel ismételtétől'. ,,E s z telcnek!“ Ha a’ kereszténység csakugyan túlélte volna magát, akkor az úgy nevezett civilisátiónak is vége volna! A’ civilisátio a’ kereszténység’ szüleménye , és ugyanazon napon mellyen az atya meg- lialandna , leányát is eltűnni látandanók. De nyugtassuk csak meg magunkat; a’ kereszténységnek ideje, — azon idő mellyet átéljén — örök v a I óság! Istentől származván a’ kereszténység 13 , mint minden isteni, örök maradandósággal bir. Mert ha majd egyszer a’ térürekben nem lesznek többé világok, nem lesznek emberek, nem lesznek teremtett állatok , imádságra, szenvedésre, imádásra rendelvék; ha a’ világitéleté- nek utolsó napja, mint minden más nap elmulandott; ha a’ nap mint valami munkafáradt óriás, elpoiladozandott, soha többé fel nem támadandó : — akkor bizonnyára Kristusnak azon keresztje, melly a’ földön azért állíttatott föl, hogy az embernek két szót mondana: tűrj ’s r e ni é n y 1 j! — akkor azon dicső diadalmi kereszt magasra fog fölemelkedni az égbe , és tárt karjai örök örömmel köriilkarolandják a’ választottakat és angyalokat. Hamis próféták voltak tehát, kik századunknak füleibe kiáltozták: „Kr is K tus Re 1 igiója meg fog halni!“ ,,Nem!‘‘ az élő Istenre esküszünk, azon Istenre, ki teremte: ,,n e m fog] meghalni!“ — és hol is vannak halála jelenségei ? hol utolsó vonaglásai 's harczai ? — Volt ugyan idő, — jól tudom — mellyben a’ fiatalság, a’ szép- lelkűek, azt hitték: nincs szükségük Religióra; volt idő mellyben azt mondották: „Religió! — gyermekek ’s asszonyoknak való.“ De a’ buta ábránynak ezen korszaka mar ált, és napjainkban ,,hi s z- nek“ az emberek mivel í r n a k!*‘ Azon idő óta , számukra nem volt egyéb!) vérnél, jaj panasz oknál, s írásnál: használjuk apáink szomorú tapasztaláéit! Egy közönségesen érzett ínség napjainkban a’ Religióhoz visszavezet, és bizoi nyara nem a’ földi hatalomviselők űzik e’ czélhoz az emberiséget. — 13 *
