Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083

len egy fiam, a3 ki minnyájunknak tellyes bizodalma vala3 a3 kiben minden reménységünket helyheztettük; ezt az el- lenségi el-vitték, és a3 Városba hurtzolták; azért járunk itt az utfzákon , keresvén azt, a3 kit a3 mi lelkünk fzeret * yallyon nem láttátok Ötét? kérlek, mondgyátok meg! Feleiének a3 Vigyázók : Igaz, hogy egy embert meg-fogtak , és ide a3 Városba hozták; a3 mint hallyuk, a3 Főpap3 házához vitték otet. Ezt meg-hallván, azonnal a3 Főpap3 háza eleibe ménének; de mihelyest ott meg-érték , hogy Kaifás- hoz vezettetett volna, oda ménének. De ott nagy kiáltást és zenebonát hallván, várakozni kezdének , ha nem érthetnének -é valamit? vagy minémü vége lé ízen a3 dolognak? és mint fognak az édes Urokkal és Mesterekkel bánni ? Éppen ebben az időben ki-jöve Péter is a3 Kaifás Udvarából igen keserves sírással; mi>d Kristus Urunkat háromfzor megtagadta. Igen tifztán világolván akkor a3 hold, azonnal meg-esméré otet a3 Boldogságos Szűz , és így fzóllítá: Oh édes Péterem ! mint vagyon dolga a3 mi édes Urunknak , és Mesterünknek? De Péter el-mene mellettek semmit sem felelvén , hanem keservessen sírván. Ezt hogy meg-látá e3 ízent Társaság, annál inkább el-ijjede , és meg-ízomoro- da, azt ítélvén, hogy igen gonofzul volna dolga az édes Uroknak és Mestereknek. Minekutánna sok ideig Kaifás3 háza előtt állottak volna, ime! a3 háznak kapuja bé-zára- tik , a3 miből könnyen ki-vehették, hogy az istentelen go- nofz Zsidók azon éjtfzaka semmit sem akarnak kezdeni Kristus Urunkkal. Azért fzent Jánostól fel-vezettetének a3