Ismeretlen szerző: Szent társaság élete vagy is Mária Magdolnának meg-térése (Esztergom, 1826) - 10.083

affzonyának parantsolattyát, tsak igen hamar viííza-tere 5 és meg-jelenté Marthának , miképen Mária Magdolna Urunk’ lábainál ülne , izéméit aJ földre vetvén siránkozna, és aJ nagy Prófétától minő sok fzép bíztató fzavakat hallana, tudniillik: hogy fel-kelne, és menne el békével , mivel az Ö bűnei meg-botsáttatnak. Ezt az örvendetes hírt , hogy* Martha Marcellátol meg-érté , azonnal eleibe mene aJ Má- ria Magdolnának, és igen kedvesen fogadá ötét; de Mária Magdolna igen sír vala. Ezt hogy meg-látá Martha , meg- nem tarthatta magát, Ö is síra , hogy egy ideig egymásnak nem is ízóllhatának. Végre monda Martha : most vígafztal- tattál meg már , édes Testvérem! az Űrtől , aJ mint hallom; de Mária Magdolna még sem felelhete néki. Martha újonnan ízóll hozzá , és igen kéri, hogy mondaná meg néki közönségesen , hogy mikepeu »oW rlolga , és mi lelte légyen ötét ? Arra így felele Mária Magdolna : hidgyed bi- zonnyára ízerelmes Néném! hogy tellyes életemben soha jobban nem voltam , mint e* mái napon vagyok ; mert aJ miket te az Úr felöl mondottál énnékem, azok mind merő igazságok , és most magam is tapaíztallam , melly kegyes, alázatos, adakozó, nagy irgalmú, és kegyelmes az a5 nagy Úr, noha nékem , aJ mikor elsőben reátekintettem , az áb- rázattya olly rettenetesnek tetfzett, és haragosnak, hogy lehetetlen vala nagy félelem , rettegés , és rémulés nélkül nézni Ötét; de másodfzor reátekintvén, olly tsendes, fzelíd, és kegyes ábrázatának tetfzék , hogy én tellyes életemben annál fzebbet, kegyessebbet nem láttam ; és az édes , kelle5

m(33) ü